Articles

23 dolog, amit bárcsak valaki elmondott volna a terhességről vetélés után

4.0Kshares


Ha ez vonatkozik rád vagy valakire, aki fontos neked, itt van 23 dolog, amit bárcsak valaki elmondott volna nekem a terhességről vetélés után.

Az, hogy a TTC egy veszteség után szívszorító.

Ez most más. A múltban teherbe estél, de nem vagy biztos benne, hogy újra teherbe esel. Ráadásul már nem is “szórakoztató”, amikor próbálkozol. Hanem munka. A szex eszköznek tűnik, és nehéz élvezni, mert a fejedben az jár a fejedben, hogy “vajon ezúttal ez lesz az?”. Aztán két hetet kell várnod, hogy egyáltalán kiderüljön, hogy igen vagy nem. És ha nem vagy terhes, nos, a gyász teljes erővel visszatér. Legyőzöttnek érzed magad, és úgy érzed, hogy kudarcot vallottál. A legrosszabb az, hogy aztán újabb két hetet vársz, hogy újra megpróbáld, és az egész gyötrelmes ciklus kezdődik elölről.

A pozitív terhességi teszt megszerzésének izgalma közönybe fordulhat.

Ez talán furcsán hangzik, de amikor a pisilőpálcikán egy helyett két vonal volt, én nem ugrottam fel és alá örömömben. Valójában hitetlenkedve bámultam rá. Először is nem hittem el, hogy tényleg megint terhes vagyok. Másodszor, amikor engedtem a felismerésnek, hogy újra terhes vagyok, olyan volt, mintha a félelem úgy döntött volna, hogy beront az ajtón. A szorongás felduzzadt, és csak arra tudtam gondolni, hogy “Tényleg megint ezt kell csinálnom?” és “Tényleg megint megtehetem?”

Egyszerre ellenőrizheted, hogy nem véres-e a bugyid.”

Ez talán furcsán hangzik, de pisilni menni félelmetes élmény. Minden alkalommal, amikor lehúzza a nadrágját, mentálisan felkészül arra, hogy vérfoltokat fog látni a bugyiján. Ezt nem lehet elkerülni. Egyszerűen így van.

A reggeli rosszullét a legjobb barátoddá válik.

Abban a pillanatban, amikor a gyomrom az első trimeszterben elkezdett rendeződni, a szorongásom felerősödött, mert azt gondoltam magamban: “Valami baj van. Miért nincs már hányingerem?” Azonnal arra gondoltam, hogy a babám biztosan meghalt. Amikor a hányinger hullámai visszatértek, a szívem megkönnyebbült.”

Mások talán azt szeretnék, hogy most, hogy újra terhes vagy, “rendben” legyél.

Mások talán azt szeretnék, hogy most, hogy újra terhes vagy, “rendben” legyél, de ez messze nem így van. Csak azért, mert újra terhes vagy, még nem jelenti azt, hogy elfelejtetted vagy túltetted magad a másik gyermeked elvesztésén. Ez egyszerűen nem így működik. Ne hagyja, hogy mások elvárásai befolyásolják, hogyan érez a terhességével és a meghalt gyermekével kapcsolatban. Nem baj, ha nem vagy jól. Valójában ez valószínűleg normális.

Ez néha az őrületbe fog kergetni, hogy az első trimeszterben nem érzi a baba mozgását.

Az első hetektől, amikor megtudja, hogy terhes, egészen addig, amikor elkezdi tudni, hogy várhatóan mikor fogja érezni a baba mozgását, az őrületbe fog kergetni! Annyira szeretnéd érezni, hogy mozog a baba, hogy tudd, minden rendben van, de rájössz, hogy egyszerűen még nem vagy a terhességednek ezen a pontján. Azt mondod magadnak, hogy ez normális, de még mindig utálod, hogy még nincs meg az a megnyugtató érzés, hogy érzed a baba mozgását, hogy tudd, a baba rendben van-e.

De aggódhatsz a nap miatt, amikor a második trimeszterben már érezni fogod a baba mozgását.

Még ha olyan régóta szeretnéd is érezni, hogy a baba mozog, valahogy rettegsz attól a naptól, amikor következetesen észreveheted a rúgásokat és a szúrásokat, mert ez azt jelenti, hogy a mozgás egy nap megszűnhet, és ez egy ijesztő gondolat.

A baba mozgása miatti aggodalom normális.

Hát, talán nem normális. Tényleg nem tudom, de az én szememben dacosan rendben van. Nekem az kellett, hogy érezzem a baba mozgását legalább egy bizonyos számú alkalommal egy bizonyos számú percen belül, hogy megnyugodjak, hogy a baba rendben van a mai napra. A terhesség vége felé az egyetlen dolog, ami épelméjűvé tett, az volt, hogy éreztem a baba mozgását. Ezekben a pillanatokban valamelyest el tudtam hinni, hogy minden rendben van.

Az orvosi rendelések körüli szorongás előfordul.

Az orvoshoz járás megnyugtató lehet, de ijesztő is, mert gyakran az orvos az, aki rossz híreket közöl. Normális, hogy szorongsz a találkozók miatt, még azok a nők is, akik nem éltek át veszteséget, szorongást tapasztalnak a várandósság alatti találkozókon.

Más nők terhességét látva még mindig tombolni fogsz az irigységtől.

Itt mondtam. Tudod, csak van valami, ami úgy történik, hogy hiába vagy újra terhes, belülről mégis fáj, ha meglátsz egy másik terhes nőt, aki még sosem élt át veszteséget. Csak valahogy nem tudsz örülni neki, mert féltékeny vagy az ő ártatlanságára, örömére. Igen, van örömöd, de ez a keserédes fajta, és egy részed gyűlöli ezt, és azt kívánja, bárcsak másképp lenne. Nem baj, ha féltékeny vagy. Igazából csak ennek van értelme, nem gondolod?

Úgy fogod érezni, hogy senki sem érti meg, még akkor sem, ha már átélt egy PAL-t.

Minden nap egy új érzés jön és megy. Minden percben változik, fejlődik, vagy mondhatnám úgy is, hogy kitör belőled az érzelmi világod. Az egyik percben még óvatosan optimista vagy, most érezted, hogy mozog a baba, minden rendben van… hm, várj, nem, görcsöt érzel. Ugh! Arra gondolsz, hogy “Lehet, hogy ez koraszülés?”, és most már megint félsz. Így természetesen nehéz úgy érezned, hogy mások is átérzik, mert valójában a belső érzelmi zűrzavarunk mindannyiunk sajátja, és néha csak nem biztos, hogy egy hullámhosszon vagyunk másokkal, még akkor sem, ha ők már jártak ezen az úton korábban.

A nővér vagy a szülésznő vonala lesz a mentőöved.

A legjobb barátom a PAL alatt a szülésznőm volt. Jessinek hívják, és őszintén hiszem, hogy nélküle nem vészeltem volna át a veszteség utáni terhességet. Hetente legalább háromszor felhívtam, és ő soha nem ítélkezett, soha nem panaszkodott, és mindig örömmel fogadta a hívásaimat. Valószínűleg fel kellene hívnom a főnökét, és megmondani neki, hogy fizetésemelést érdemel.

Valószínűleg tízszer többször fogsz elmenni a kórházba vagy az orvosi rendelőbe, mint amennyit valóban szükséges, és ez rendben van.

Azt hiszem, hússzor mentem a sürgősségi osztályra a 37 hét alatt, amíg terhes voltam. Na ez lehet, hogy túlzás, mivel diagnosztizált aggódó szemölcs vagyok, de ebben az esetben jó okkal. Az orvosaim mindig azt mondták, hogy inkább jöjjek be és foglalkozzak az aggodalmammal, minthogy otthon üljek és aggódjak. Különben is, jobb bemenni, és nincs semmi baj, mint nem bemenni, és visszatekintve azt mondani, bárcsak lett volna.

Nehéz lesz koncentrálni.

A terhességgel járó normális fizikai és érzelmi változásokkal, kombinálva a plusz stresszel és aggodalommal, amit egy veszteség utáni terhesség okoz, elképesztő, hogy nem felejtett el fogat mosni ma reggel. Csak ne feledje, hogy normális, ha a terhesség, és különösen a veszteség utáni terhesség során zavartnak érzi magát.

A babával való kötődés kihívást jelenthet, de megéri.

Félelmetes kapcsolatot kialakítani a benned növekvő babával, mert a múltbeli tapasztalataid azt mondják: “Hé, ne kötődj túlságosan, emlékezz, mi történt a múltkor”. És normális, hogy meg akarod védeni magad attól, hogy újra megsérülj. Azonban valahányszor észrevettem, hogy ezt teszem, mindig azt mondtam magamnak: “Ez fájni fog, bármi is történik. Nem fog kevésbé fájni, ha nem kötődöm ehhez a babához, sőt, lehet, hogy még jobban fog fájni, mert nem szántam időt arra, hogy élvezzem a babát, amíg itt volt.”

A félelem nem mindig múlik el, ahogy közeledik a szülés.

Minél közelebb kerülsz az előző veszteséged napjához vagy a szülés napjához, annál ijesztőbbnek tűnhetnek a dolgok. Azt hitted, hogy fordítva lesz, mert már majdnem ott vagy. De most minden olyan kiszámíthatatlannak és ijesztőnek tűnik.

Elképzelhető, hogy PTSD-t tapasztalhat.

Ha a veszteséged a terhesség alatt történt, akkor egy újabb terhesség átélése traumatikus lehet. Nekem olyan volt, mintha minden nap minden percében újra átélném a traumámat. Nem tudtam elmenekülni előle, és minél közelebb kerültem a szülés napjához, annál jobban fokozódott a szorongásom és a múltbéli traumám kiváltó okai. Nekem az segített, hogy terapeutával dolgoztam, és szeretetteljes kedvességet és együttérzést gyakoroltam magammal szemben.

A napok s l o w e r mozognak.

Nem igazán. Az idő megállni látszik, amikor a PAL-on keresztül utazol. A pillanatok perceknek tűnnek, a percek pedig néha hónapoknak. Annyira szeretnéd, hogy a baba biztonságban és épségben itt legyen, hogy azt kívánod, bárcsak megnyomhatnád a gyorsított előretekerés gombot az életedben, és annyira szeretnéd ezt megtenni, hogy szinte olyan, mintha véletlenül megnyomnád a “szünetet” minden nehéz dologban.

A gyász nem múlik el.

Az mindig jelen van, amikor visszagondolsz az előző babáddal való terhességre. Trimeszterek, évfordulók és mérföldkövek összehasonlítása. Mindez szürreálisnak tűnik. Arra gondolsz, hogy ez a baba kistestvére lesz annak a babának vagy gyermeknek, akit elvesztettél, és ezzel a gondolattal a bánat ismét elárasztja a lelkedet. A legboldogabb pillanatokban találod most a legnagyobb bánatot.

De lesz öröm!

Tudom, hogy talán nehéz elhinni, de a PAL alatt is lehet öröm. Meg kell küzdeni érte! Birkózz meg a félelemmel és kiabáld rá, hogy “NEM, NEM NYERHETSZ!”. Tudatni vele, hogy nem fogja elvenni tőled ezt a terhességet is. De miután ez a mindennapi harc lecsengett, tényleg lehet, hogy egy pillanatra az izgalom és a boldogság is szerepet kap a fejedben, ahogy titokban rájössz, hogy igen, ez tényleg megtörténhet, és legfőképpen te is megérdemled. Úgyhogy menj, és vedd meg azt az aranyos babakelengyét, amire az van írva, hogy “Szeretem az anyukámat” vagy “Apuci kislánya.”

A szülésen gondolkodni ijesztő lehet.

A szülésen gondolkodni, közeledni az időponthoz, várni, hogy természetes úton meginduljon a szülés, vagy készülni a császármetszésre. Mindezek gondolata ijesztő lehet. Készíts egy tervet, ami segít abban, hogy az a nap olyan legyen, amilyennek szeretnéd, és talán ad egyfajta kontrollt. Remélhetőleg gyógyító élmény lesz, és ami a legfontosabb, az a nap, amikor találkozhatsz a sikoltozó, lélegző babáddal.

Megérdemled ezt!

Olyan sok mindenen mentél keresztül. Sokkal többet, mint a legtöbb anyuka, akit ismerek. Nagy fájdalmat hordozol a szíveden, és megérdemled, hogy újra nagy reményt és örömöt tarts a karjaidban. Megérdemled ezt! Van bátorságod, van erőd, és mindezt kegyelemmel teszed. Nem ismerek senkit, aki ezt nálad jobban megérdemelné, mama.

Végül a lélegző babádat a karodban tartani a legcsodálatosabb élmény.

Azt kívánom, bárcsak soha ne kellene átmennem a PAL-on, és egy gyermek elvesztése a legrosszabb dolog, ami szerintem valakivel történhet. De ha egy veszteség után át kell élnem a terhességgel járó aggodalmat, szorongást és félelmet, hogy a kezemben tarthassam a gyermekemet, akkor igen, egy szempillantás alatt újra megtenném. Megérte érte.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.